Már korábban is felfedezték a kapcsolatot a klimaxos nők elhízása és az emlőrák között. Továbbra is maradtak azonban nyitott kérdések az elhízás és az emlőrák kapcsolatáról, valamint az emlőrák lehetséges típusairól.
     
Az American Cancer Society kutatói ezekre a kérdésekre keresik a választ a Cancer Prevention Study II Nutrition Cohort-ban résztvevő 44 161 nő adatainak elemzésével. A nőket, akik közül egyiken sem voltak hormonterápián, a 18 éves koruk óta létrejött súlygyarapodásuk alapján osztották kategóriákba. A résztvevők közül 1200-nál invazív emlőrákot diagnosztizáltak.
     
 Általánosságban elmondható, hogy azok a nők, akiknek felnőtt korukban nőtt a testsúlyuk, valamennyi emlőrák-típus gyakoribb volt. Minél nagyobb volt a súlygyarapodás, annál gyakoribb volt emlőrák előfordulása valamennyi típusnál, stádiumnál és fokozatnál. Az áttét képződés több mint háromszor gyakoribb volt a 30 kilogrammnál többet hízó nők körében.
     
 A súlygyarapodás kizárólag az ösztrogén receptorral rendelkező daganatokra korlátozódott. Korábbi eredmények is alátámasztják, hogy az emlőrák kockázata összefügg a magasabb ösztrogén szinttel. Az ösztrogénszintet emeli a zsírszövet is, ami ily módon növeli a kockázatot.
 A kutatók szerint nem annyira az aktuális testsúly a fontos, mint inkább a 18 éves kor óta felszedett kilók.

Daganatok és hajhullás: sikeres megelőzés

A daganatos megbetegedéseknél alkalmazott kemoterápiás kezelések többségénél a gyógyszerek a szervezet gyors ütemben osztódó sejtjeit, így például a rákos sejteket pusztítják el. A hatóanyagok azonban nem szelektívek, így egészséges, normális sejteket is megtámadnak. Az egész kezelése egyfajta "szőnyegbombázáshoz" hasonlít, ahol sok az ártatlan áldozat is.

Mivel a hajhagymákban lévő hámsejtek is a legintenzívebben osztódó sejtekhez tartoznak, a kemoterápia egyik gyakori mellékhatása hajhullásban, illetve a haj elvesztésében mutatkozik meg. Egy felmérés szerint a betegek a második legrosszabb mellékhatásként értékelték a hajhullást, amelyet csak az émelygés, hányinger előzött meg. Ennek fő oka, hogy a külső előnytelen megváltozása erősen negatív hatású a páciensek életminősége szempontjából, mivel tovább fokozza depressziós állapotukat.

Jelenleg nem létezik hatékony módszer a hajhullás megfékezésére. Az egyetlen megelőző eljárás, hogy egy leszorító kötéssel a fejbőr vérkeringésének intenzitását próbálják csökkenteni, így kevesebb sejtméreg jut a hajhagymák területére.

A Glaxo Wellcome gyógyszergyár kutatói olyan hatóanyagot fejlesztettek ki, amely - egyelőre állatkísérletek során - sikeresen gátolta a feji szőrzet elvesztését a kemoterápiás kezelések során.

Dr. Stephen Davis és kollégái közvetlenül a patkányok koponyájának bőrébe injekciózták az általuk kifejlesztett vegyületet, amely a sejtosztódás irányításában kulcsszerepet betöltő egyik enzimet (CDK-2) gátolta. Ezzel részlegesen sikerült leállítani a sejtosztódást a hajhagymákban, amelynek sejtjei így "kikerültek" a kemoterápiás sejtmérgek célpontjai közül. Korábbi kísérletek során ugyanezzel a szerrel - gél formájában

A kezelések hatására a patkányok "hajhullásának" mértéke felére csökkent a kontroll- (vagyis a csak kemoterápiás szert kapott) esetekhez képest. A kutatók nagy sikerként könyvelik el eredményüket, s remélik, hogy hamarosan embereken is alkalmazhatják az eljárást.

Korábban:

2000. május 8. Hamarosan klinikailag is kipróbálnak egy olyan krémet vagy gélt, amely megakadályozza a kemoterápia mellett fellépő hajhullást. A Glaxo Wellcome korábbi eredményei, ugyanezzel a hatóanyaggal kapcsolatban.

Kemóterápia

A kemoterápia a rákos sejtek gyógyszeres kezeléssel végzett elpusztítását jelenti, e gyógyszereket gyakran rákellenes szernek nevezik.

Hogyan hat?

A normális sejtek növekedése és pusztulása a szervezetben szigorúan ellenőrzött folyamat. A rákos sejtek azonban kontroll nélkül, gyorsan osztódnak, s egyre több sejtet képeznek. A rákellenes gyógyszerek rendszerint a gyorsan osztódó sejtekre hatnak, így a rákos sejtek növekedését vagy osztódását (szaporodását) gátolják, ezáltal elpusztítják őket. A fentiekből következik, hogy a gyógyszerek hatására a gyorsan osztódó, de egészséges sejtek szintén károsodhatnak, s ennek következtében alakulnak ki a mellékhatások. A károsodott normális sejtek rendszerint regenerálódnak a kemoterápia után.
Mivel sok gyógyszer más gyógyszerekkel együtt adva jobban hat, gyakran kettő vagy több rákellenes szert alkalmaznak egy időben, ezt nevezik kombinát kemoterápiája.
Másféle gyógyszereket is használnak a daganatos betegségek kezelésére, például a hormonok hatását gátló szereket. Olykor biologiai terápia írnak elő, amellyel a szervezet saját védekező rendszerét fordítják a daganatos sejtek ellen. A beadott anyagokat maga a szervezet is termeli kis mennyiségben, de ezek mesterségesen is előállíthatók, és segítségükkel a rákos sejtek elpusztítása vagy a szervezet tumor elleni védekezőképessége fokozható, továbbá a kemoterápiás szerek hatására károsodott egészséges sejtek regenerálódása is elősegíthető.

Mit lehet vele elérni?

A daganatos betegségek fajtájától és stádiumától függően a kemoterápia alkalmazható egyrészt a rák gyógyítására (a beteget gyógyultnak tekintik, ha a szervezetében nem mutatható ki ráksejt), másrészt a daganatos betegség stabilizálására, amelynek célja a továbbterjedés megakadályozása, az elváltozás növekedésének lassítása, valamint a kiindulási helyről szétszóródott ráksejtek elpusztítása. A kemoterápia célja olykor a betegség okozta tünetek - pl. a fájdalom - enyhítése, a beteg életminőségének javítása.

Néha a beteg csak kemoterápiát kap, gyakrabban azonban a műtét, sugárkezelés és/vagy a biológiai terápia kiegészítéseként adják. A nem adjuváns kemoterápiát a daganat csökkentésére a műtét vagy sugárkezelés elött, az adjuváns kemoterápiát a műtét és/vagy sugárterápia után visszamaradt ráksejtek elpusztítására használják. Ezen felül használják még a sugár és a biológiai terápia hatásának fokozására, illetve a kiújult vagy a szervezet más részeibe szóródott rákos sejtek elpusztítására

A gyógyszeres kezeléseknél kemoterápiáról és hormonterápiáról beszélhetünk leggyakrabban, de a gyógyszeres kezelési formák közé tartoznak a biológiai válaszmódosító kezelések is. A daganatos sejtekre ható gyógyszerek fejlesztése az elmúlt két évtized orvostudományának fontos eredményei közé tartozik, s a daganatgátló szerek fejlesztése teszi lehetővé azt, hogy számos, korábban gyorsan halálhoz vezető betegséget gyógyítani lehessen, illetve a betegek életét meg lehessen hosszabbítani, s a páciensek az így kapott hónapokat-éveket elfogadható életminőségben, jó általános állapotban tölthessék.

Hormonkezelések

A hormonkezelések során általában a szervezetben termelt hormonok hatásait gátolják. A biológiai kezelések felerősítik a szervezet saját, rák elleni védekező rendszerét. A hormonokat tabletta vagy injekció formájában jutatthatják be a szervezetbe, alkalmazásuk célja lehet adjuváns kezelés, neoadjuváns kezelés illetve áttétes betegeknél palliatív kezelés.

A hormonkezelés hatása általában lassan, hetek alatt épül fel, és a szervezetből is lassabban ürül ki, mint a citosztatikumok. A hormonkezeléseket leggyakrabban a nemi szervek megbetegedéseiben (emlő és petefészekrák, prosztata daganat) alkalmazzák.

Immunterápia

Egyelőre kevésbé elterjedt, s elsősorban kis kiterjedtségű tumorok esetén alkalmazható módszer az immunterápia, amely során a szervezet saját védekező rendszerének erősítésével, illetve felhasználásával igyekeznek a daganatos sejtek visszahúzódását serkenteni. Az immunterápia lehet aktív és passzív.

Aktív terápia esetén a páciensnek saját rákos szöveteiből vesznek mintát, s azok felhasználásával készítenek oltóanyagot, amelyet  védőoltásokhoz hasonlóan  a szervezetbe visszajuttatva próbálják azt elérni, hogy az immunrendszer maga is felismerje a daganatos sejteket, s próbáljon küzdeni ellenük.

A passzív immunterápia során olyan anyagokat juttatnak a szervezetbe, amelyet az immunrendszer maga is használ, azaz erősítik az immunrendszert. Az immunterápia kiegészítő eljárás, leginkább a műtét vagy másfajta kezelések után a szervezetben rejtőzködő módon visszamaradt daganatos sejtek elpusztításában lehet szerepe.

Biológiai válaszmódosítók

A hagyományos kemoterápiás gyógyszerek a daganatsejtek kontrolltvesztett osztódását gátolják az információs örökítőanyagnak, a DNS-nek, s az osztódást segítő különböző sejtalkotó részeknek a roncsolása révén.

Ezen kemoterápiás szerek számos mellékhatást váltanak ki, hiszen az emberi szervezet egészséges, saját magukat sejtosztódással megújító szöveteit is károsítják. Kézenfekvő megoldást nyújthat olyan gyógyszerek kifejlesztése, amelyek csak a daganatsejtekre jellemző alkotó részeket felismerve fejtik ki hatásukat, ezáltal megkímélve az egészséges szöveteket.

A biológiai válaszmódosítókként elnevezett célterápiák kutatása során számos olyan fehérjét sikerült azonosítani, amelyek kizárólagosan vagy legalább lényegesen nagyobb számban jelennek meg a daganatsejtek felszínén, céltáblát képezve esetleges terápiás szer részére. Több olyan sejten belüli fehérjét is leírtak, amely a sejtosztódást serkentő jeleket közvetíti a sejtmagba, ahol is az osztódás előkészítése zajlik. Ezeket az átjátszó állomásokat kiiktatva a kóros sejtosztódási folyamatot is gátolni tudjuk.

A daganat sejtek ahhoz, hogy fennmaradhassanak saját vérellátást kell, hogy kifejlesszenek. Számos új daganatellenes szer a ráksejtek vérellátásának kifejlődését akadályozza meg. Ilyen angiogenézist gátló szerekkel biztató eredmények születtek, legfőképp az előrehaladott vastagbél, emlő és vese daganatok gyógyításában. 

Nem igaz, hogy a rák mindig gyógyíthatatlan betegség

A közvélekedésben a rák a halálos betegség szinonimája, ám ez ma már nem igaz. A rák az esetek többségében akkor válik végzetes, gyógyíthatatlan betegséggé, ha nem ismerik fel időben. Sajnos vannak olyan alattomosan kifejlődő daganatos betegségek – ilyen például a hasnyálmirigyrák –, amelyeket kezdeti tünetek híján legtöbbször csak véletlenül és túl későn fedeznek fel.

Ugyanakkor sokkal több olyan eset van, amikor a betegek túl későn fordulnak orvoshoz, holott már hónapok-évek óta fennáll valamilyen panaszuk, ám annak nem tulajdonítanak jelentőséget. A méhnyakszűrésen vagy a vastagbélszűrésen fel tudják fedezni a rákmegelőző állapotokat, az időben felfedezett emlőrák vagy hererák is gyógyítható, s számos más ráktípus esetében is folyamatosan nő a gyógyultak aránya.

Nem igaz, hogy a rák fertőző kór

Rákkal nem lehet megfertőződni, a rákbetegek nem fertőznek. Sem felnőttre, sem gyerekre nem veszélyes az, ha találkoznak, együtt élnek daganatos beteggel. A betegség nem kapható el öleléssel, puszival, közös tárgyak használatával, tüsszentéssel, de szexuális úton sem terjed. A tüdőráknak semmi köze a ragályos TBC-hez, a bőrráknak sincs a fertőző bőrgombához.

Tumor akkor alakul ki, amikor a szervezet saját sejtjeinek szabályozási mechanizmusai átprogramozódnak, s ez egy nagyon összetett módon ahhoz vezet, hogy a ráksejt korlátlan növekedési potenciállal rendelkező sejtté alakul.

A félreértések egyik alapja az lehet, hogy vannak olyan rákbetegségek, amelyek kialakulását egy előzetesen hosszú időn át fennálló fertőzés előzheti meg. A HPV fertőzés egyes típusainak például szerepük van a méhnyakrák, a végbélrák és egyes fej-nyaki tumorok kialakulásában, egyes hepatitis vírusfertőzéseknek pedig késői szövődményük lehet a májrák. Ez sem változtat ugyanakkor azon, hogy a daganatos sejtek csak a gazdaszervezetben életképesek, más szervezetében nem tudnak megtapadni.

Nem igaz, hogy sugárterápia után a beteg is sugárzik

Ahogyan egy tüdőszűrés után nem, a sugárkezelést követően sem válik a beteg "sugárzóvá". A nagy energiájú sugárnyaláb helyileg roncsolja a daganatos sejteket, ám ettől a szervezet nem lesz  rádioaktív, azaz a beteg a kezelés után ugyanúgy érintkezhet felnőttekkel vagy gyerekekkel mint előtte.

Más a helyzet az igen ritkán alkalmazott izotópos beavatkozás vagy a szervezetbe hosszabb időre behelyezett kis sugárforrások alkalmazása esetén, amikor átmenetileg valóban fokozott óvatosság indokolt. Ha a pácienssel érintkező emberekre akár minimális kockázatot is jelentő terápiát alkalmaznak, arra külön biztonsági előírások vonatkoznak, s erre minden esetben felhívják a beteg figyelmét.

Nem igaz, hogy a rák mindig panaszokat okoz

Sajnos az, hogy egészségesnek érezzük magunkat, nem garancia arra, hogy valóban azok is vagyunk. A rosszindulatú daganatos betegségek egy része alattomosan bujkál a szervezetben: legyen szó akár nőgyógyászati daganatokról, akár vastagbélrákról, vesetumorról vagy hasnyálmirigyrákról, a betegség egy ideig észrevétlenül fejlődik, akár évekig nem okozva semmilyen panaszt.

Ezért fontos annyira, hogy amelyik tumortípusnál erre lehetőség van, rendszeresen járjunk el a szűrővizsgálatokra. Ha pedig azt érzi, hogy valami nincs rendben a szervezetében, ne halogassa a kivizsgálást! Mindig mindenki fel tud sorolni féltucatnyi okot, hogy miért nincs ideje orvoshoz fordulni. Ennek a szomorú következménye az, hogy minden egyes héten emberek százai szembesülnek azzal: ha korábban rászánták volna magukat a kivizsgálásra, nagyobb esélyük lenne a gyógyulásra.

Nem igaz, hogy a rák csak az idősek betegsége

Bár igaz, hogy az életkor előrehaladtával – ahogyan a sejtek megújulóképessége romlik, s az évtizedeken át felhalmozódó környezeti hatások összeadódnak – sok daganattípusnak nő a kockázata, vannak olyan tumortípusok, amelyeknek fiatalabb korban van nagyobb esélye.

A kifejezetten gyermekkorra jellemző ideg- és vérképzőrendszeri daganatok mellett a nyirokrendszer tumorai, a hererák, a méhnyakrák vagy az emlődaganat jelentős számban érint fiatalabb felnőtteket is. Nők számára védelmet az évenkénti nőgyógyászati kontroll jelent, valamint az önvizsgálat. A fiatal emlőállományt a mammográfia nem képes megfelelő megbízhatósággal átvilágítani, ezért kiemelt hangsúlyt kell kapnia a mellek havi áttapintásának. Ugyanez igaz a férfiakra is: a hererák a tudomány mai állása szerint nem előzhető meg, ám a kóros elváltozás korai kezelése esetén a tumor a legnagyobb arányban meggyógyítható daganatos folyamatok közé tartozik.

Nem igaz, hogy a rák biztosan szétterjed a szervezetben

Az előrehaladott rosszindulatú daganatos betegségek egyik ismérve, hogy az elsődleges (primer) tumorról a daganatsejtek átterjedhetnek a környezetükre, valamint a vérárammal és a nyirokkeringéssel a szervezet távolabbi szerveiben is képesek megtapadni, majd növekedésnek indulni.

Áttétek (metasztázisok) az átlagosnál gyakrabban jelennek meg a májban, a tüdőben, a csontokban vagy az agyban. Az egyes daganatoknak ugyanakkor szövettani típusuktól függően rendkívül különböző az agresszivitásuk és áttétképzési hajlamuk. Annál kisebb az esély arra, hogy később áttétek alakuljanak ki, minél hamarabb sikerül műtétileg eltávolítani egy daganatot.

A kiújulást és az áttétek megjelenésének kockázatát csökkentik a műtét utáni kemoterápiás kezelések is, amelyek az esetlegesen a szervezetben maradt ráksejtek elpusztítását célozzák. Az utóbbi években egyébként a daganatokra célzottan ható gyógyszeres terápiák térhódítása révén az áttétes betegségek kezelésében is nagy előrelépések történtek.

Nem igaz, hogy a kemoterápia mindig meggyötri a betegeket

A kemoterápia az egyik leginkább rettegett kezelési mód: mivel a daganatellenes gyógyszerek nemcsak a tumor(ok)ra, hanem az egészséges sejtekre is hatnak, számos mellékhatás megjelenhet a hányástól a hasmenésig, az étvágytalanságtól, fáradtságtól a bőrpanaszokig, allergiás jellegű reakciókig. Miként azonban a különféle gyógyszereknek más a mellékhatásuk, úgy a betegek sem egyformán viselik a kezeléseket.

Sokan szinte észre sem veszik a kellemetlenségeket, a kezelés után némi pihenést követően folytatják a mindennapjaikat, ellátják feladataikat, munkába járnak. A betegség és a terápia típusától, a szervezet általános állapotától is függ tehát, ki hogyan reagál a gyógyszerekre. Minden esetben fontos ugyanakkor tudni, hogy a mellékhatások jelentős részben csillapíthatók, ezért azokról mindig be kell számolni a kezelőorvosnak.

Nem igaz, hogy a kemoterápia másokra is hatással van

Egyetlen rákbetegség sem fertőző: egy daganatos beteggel való együttlét, érintkezés, közös evőeszközök használata, de a szexuális élet sem rejt kockázatot. Ugyanez igaz a daganatellenes kezelés során alkalmazott gyógyszerekre is. A kemoterápia – akár infúzió, akár injekció vagy tablettás formában alkalmazzák – sincs hatással másokra, a lebomló vegyületek éppúgy ürülnek ki a szervezetből mint más anyagok, s ebben a formában nem hordoznak közvetlen veszélyt.

Nem igaz, hogy a vérből előre lehet jelezni a rákot

A vérből kimutatható tumormarkerek vizsgálata önmagában nem alkalmas szűrésre, mivel értékük nemcsak daganatok miatt változhat: a magasabb értékek nemcsak rákos folyamatot jelezhetnek, hanem gyulladás miatt is megemelkedhetnek. Ennek az ellenkezője is előfordulhat, azaz olykor egy előrehaladott rák esetén is megtörténhet, hogy a vér tumormarker értékei normális szinten maradnak.

Mire jók akkor a tumormarkerek? Az értékek folyamatos követése a már diagnosztizált betegek esetén jelzőül szolgálhat a daganatellenes terápia hatásosságának mérésében, illetve – ugyancsak az adott beteg korábbi eredményeit ismerve – figyelmeztethet az esetleges kiújulásra. A magasabb tumormarker érték miatt általában kontrollvizsgálat történik, és ha ez ismét magasabb, illetve növekvő értéket mutat, akkor rendszerint képalkotó vizsgálatokat (röntgen, ultrahang, csontizotóp, MRI...) kezdeményeznek annak kiderítésére, mi állhat a változás hátterében.