A sugárterápia napjainkban a daganatos betegek kezelésében a második leggyakrabban alkalmazott terápiás eljárás.
Jóllehet a radioterápia lehetősége egyidős a röntgen-technika felfedezésével, viszonylag fiatal, alig két évtizedes múltra tekint vissza az a rohamos fejlődés, melynek nyomán, ma már olyan technikai eszközök, klinikai használatra alkalmas részecskegyorsítók, sugárforrások állnak rendelkezésre, amelyekkel hatékonyan és minimális mellékhatások mellett lehet a radioterápiával gyógyítani. Célja lehet a rákos daganat elpusztítása, a daganatnövekedés megfékezése és a fájdalomcsillapítás.
Mire használják?
A sugárterápia gyógyításra akkor alkalmazható a legeredményesebben, ha a rákos daganat kiterjedése még csak a szervezet egyetlen helyére, körülírt területére korlátozódik.
A sugárkezelés bizonyos betegségeknél egyedüli terápiaként is teljes gyógyulást hozhat; ilyenek bizonyos bőrrákok vagy a nyirokmirigy-rák.
A műtét alternatívájaként a sugarazás akkor jön számításba, ha a daganat kimetszése helyreállíthatatlan károkat okozna a szervezet vagy egy-egy szerv működésében.
Példaként említhetjük az emlőrákot, melynek bizonyos formáinál a besugárzás az emlők eltávolítása nélkül is gyógyulást hozhat. A gégerák esetében, ha a műtét a hangszalagok eltávolítása miatt a hangképzés elvesztésével járna, szintén gyakran fordulnak a sugárterápiához. A prosztatarák esetében a szerv megtartásával nem kerül veszélybe a férfi nemzőképessége.
Akár csak a kemoterápiát, a sugárterápiát is kombinálják más gyógymódokkal. A műtéti beavatkozás előtt a daganat méretének csökkentése, a szóródás megakadályozása a cél.
A műtött terület besugárzásával a láthatatlan, de feltételezhetően jelenlévő tumorsejteket kívánják elpusztítani (adjuváns sugárterápia). Erre az emlőrák és a bélrák szervmegtartó műtétjét követően szokott sor kerülni.
A sugárterápia a gyógyíthatatlannak ítélt tumorok esetében is hasznos segítőtárs a palliatív kezelésben. A csontfájdalmakat okozó áttétek okozta fájdalom tetemes részét lehet vele csillapítani. A közérzet javítására használható még légszomj, nyelési panaszok, bénulás, ödémák, vérzések esetén.
Mit roncsol és mit nem?
A sugárkezelés során a beteg érintett testtáját a lehető legcélzottabban nagy energiájú, ionizáló sugárzásnak teszik ki. Hatására a sejtek genetikai állománya roncsolódik, így végső soron a sejtosztódás gátlása révén fejti ki tumorsejt-pusztító hatását. Az ionizáló sugárzás nem válogat, minden útjába kerülő sejtet egyaránt roncsol, ezért a sugárnyaláb megfelelő célzása alapvető fontosságú. Mivel azonban a daganatokban a sejtek gyorsabban osztódnak, ezek érzékenyebbek az ionizáló sugárzásra, mint egészséges társaik. A sejt genetikai anyagában történt sérüléseket a sejtek valamelyest képesek kijavítani, tudnak regenerálódni, de ez időigényes biokémiai reakciók során zajlik. A sugárterápiás dózist többszöri alkalomra úgy osztják el időben, hogy a tumorsejteknek kevésbé legyen esélyük a hibajavításra. A tumorról leszakadt, potenciális metasztázis-képző sejtek is érzékenyebbek a sugárzásra, mint a daganatban lévők.
Míg korábban elsősorban a test felszínéhez közeli daganatok gyógyítására használták a radioterápiát, ma már a mélyen fekvő szövetek esetében is megoldható a megfelelő irányítás, az egészséges szövetek megkímélése. Külső sugárforrás esetén az a szabályszerűség áll fönn, hogy a nagyobb energiájú sugárzás mélyebben tud behatolni a szövetekbe. Máskor a sugárforrást bejuttatják a szervezet belsejébe.
A besugárzási terv elkészítését a radiológus orvos végzi, aki a sugárzás fajtáját, dózisát, a kezelések idejét, a besugárzás helyét, a sugárforrást a beteg állapotának, a rák fajtájának, elhelyezkedésének és stádiumának ismeretében határozza meg.
A sugárdózist Gray-ben (rövidítése Gy) adják meg, egy terápia során az összdózis 40 és 70 Gy között szokott lenni. Általában minél többszörre, minél kisebb adagokban adják, annál kíméletesebb a terápia a szervezet, az egészséges szövetek számára. A sugárkezelés általában 6-7 hetet vesz igénybe. Annak ütemét pontosan be kell tartani.
A kezelés menete
A betegen a tervnek megfelelően elhelyezik a sugárforrást. Olykor, például gégeráknál egyénre szabott maszkkal biztosítják, hogy a sugárnyalábot pontosan a kezelendő helyre tudják irányítani. A kezelés előtt gondos vizsgálatok és mérések segítik a pontos célzást. A beteg számára ezek az elővizsgálatok, beállítások, a kezelés próbája a legidőigényesebbek. A külső sugárforrás elhelyezésének paramétereit aztán a beteg számára hosszú évekig meg kell őrizni, hogy esetleges kiújuláskor nem kelljen újra elvégezni az idő- és költségigényes vizsgálatokat, méréseket. A legfőbb szempont azonban a beteg érdeke, hogy pontosan a megfelelő helyre kapja a besugárzást.
Alkalmanként a kezelés mindössze néhány percig tart. A kezelés után a beteg nyugodtan hazamehet.
A belső besugárzás előnye, hogy a sugárzás célzottabban éri az elpusztítani kívánt kóros szöveteket. Ezért a radioaktív anyagot tartalmazó tűket, tubusokat a beteg szervezetének megfelelő helyére juttatják el. Az eljárás gyakorlati hátránya, hogy bennfekvést igényel.
Mellékhatásai
A sugárkezelés alapvetően helyi kezelés, így a mellékhatások is a test kezelt pontjain várhatók. Hajhullás például csak a fej besugárzásakor. Az orvosok alapvetően akut mellékhatásokat és késői típusú reakciókat különítenek el, attól függően, hogy mikor jelentkeznek a mellékhatások. Előbbiek a gyorsan osztódó, gyors megújulásra képes szöveteknél tapasztalhatók a kezelés után néhány órával. A tünetek viszonylag heves formában jelentkeznek; begyulladhat a száj nyálkahártyája, a nyelőcső. Rosszullét, hányás kínozza a kezelt pácienst. A külső sugárforrással végzett kezelésnél a besugárzott bőrfelületen jelentkeznek elsősorban mellékhatások. Bőrpír, kiszáradás, sérülékenység, bőrégéshez hasonló jelek. A késői reakciókhoz tartozik inkább a bőr elszíneződése, a bőralja keményedése. A sugárterápia egyik jellemző mellékhatása a fáradékonyság, ami a kezelés befejezte után is fennállhat néhány hétig.
Osteoporosis közel egymillióan érintettek hazánkban is
Az osteoporosis amely kórképben a csontok porózussá válnak, és csekély erő hatásra eltörnek a világ egyik leggyakoribb mozgásszervi betegsége. Minden harmadik 50 év feletti nőt ér osteoporosisos törés.
Definíció
A postmenopausas osteoporosis (csontritkulás), olyan rokkantsághozvezető krónikus kórkép, melyben csökken a csontok ásványi anyag erősége, így törékennyé válnak és csekély erőhatásra eltörnek. Az osteoporosisból eredő törések nagy része idősebb nőknél fordul elő, a menopausa után természetesen bekövetkező csontsőrőség csökkenés miatt.
Az IOF, a Nemzetközi Osteoporosis Alapítvány tavasszal nagyszabású felmérést készített. A kutatásból kiderült, hogy a megkérdezett nők 34 százaléka nem tudta, hogy milyen előnyökkel jár a gyógyszer szedése, vagy tévesen úgy vélte, hogy nem is jár semmilyen előnnyel. A nők a kezelés hátrányaként elsősorban a gyógyszerszedési kényelmetlenségeket és a mellékhatásokat jelölték meg.
A kezelés abbahagyásával növekszik a betegeknél a törés kockázata, illetve ehhez kapcsolódóan csökken a mozgás- és az önellátásra való képesség, valamint a halálozási arány el?fordulása is nő. Aggasztó, hogy az orvosok 70 százaléka elismeri, hogy nem tudja, miért hagyja abba olyan sok beteg a gyógyszer szedését.
Nagyon aggasztó eredményeket kaptunk a kutatás során mondta Jean-Yves Reginster, a liege-i egyetem (Belgium) epidemiológiai, közegészségügyi és egészségügyi közgazdaságtan tanszékének professzora. Ha szeretnénk javítani az osteoporosis kezelését, alapvető fontosságú azt elérnünk, hogy a betegeink hosszú távon kitartsanak a terápia mellett. Az IOF felmérése azt mutatja, hogy bár a nők 90 százaléka komoly betegségnek tartja az osteoporosist, ennek ellenére nincsenek tudatában a kezelés minden előnyének.
A kutatás egyik legfontosabb felismerése az, hogy a betegek számára nagyobb motivációt jelenthet, ha pozitív bátorítást és érveket kapnak a terápia folytatása mellett, mint ha abbahagyásának negatív következményeire hívják fel a figyelmet. Az orvosok egyetértenek a hosszú távú kezelés fontosságával. 82 százalékuk szerint a betegeknek elmondták, hogy a terápiát legalább 1-2 évig kell folytatniuk, ennek ellenére a páciensek több mint fele nem emlékszik ilyen tanácsra.
Magyarországon 2002-ben az IOF európai felmérését megelőzően készült egy kutatás a MOOT (Magyat Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság) megbízásából, Dr. Bors Katalin vezetésével (MOOT vezetőségi tagja és a Fővárosi Önkormányzat Visegrádi Rehabilitációs Szakkórház főigazgatója), amely a csontritkulásos betegek együttműködési készségét) tanulmányozta. A több mint ezer oszteoporosisos páciens (1068 fő, 91% nő, átlagéletkor 64,4 év) adatait feldolgozva egyértelművé vált, hogy a sikeres terápia fő záloga a betegek együttműködésének foka, kitartásuk az ajánlott terápia mellett. A kezelteknek fel kell ismerniük a gyógyításban saját részvételük fontosságát, ami döntően azon múlik, miként tudják a kezelőorvosok meggyőzni.
Az osteoporosis kezelésére számos orvosi szempontból megalapozott gyógymód létezik. A rendelkezésre álló gyógymódok közül a kezelőorvosnak és a betegnek közösen kell kiválasztaniuk a legmegfelelőbbet.
Gyakoriság
Az osteoporosis Európában, az Amerikai Egyesült Államokban és Japánban körülbelül 75 millió embert érint.
Magyarországon kb. 900 ezer ember érintett. A nők és férfiak aránya 2:1.
Az osteoporosis minden harmadik postmenopausás nőt és minden ötödik 50 év feletti férfit érinti.
Az Európai Unióban 30 másodpercenként szenved valaki osteoporosisból erdő törést.
Az osteoporosissal diagnosztizált betegek száma a következő 50 évben várhatóan megduplázódik az idősödő populáció és az életstílusbeli tényezők következtében.
Csigolyatörések
A csigolyatörések jelentik az osteoporosissal kapcsolatban
előforduló leggyakoribb töréseket. A becslések szerint a csigolyatöréseknek csupán harmada kerül klinikai ellátásra.
Majdnem minden ötödik 50 éves kor feletti nő szenved egy vagy több csigolyatörést.
Az első csigolyatörés után a nőknél ötszörösére növekszik annak
a kockázata, hogy egy éven belül újabb törést szenvednek.
Ennélfogva az első törés megelőzése kritikus fontosságú.
Amire egy nő eléri a 80 éves kort, 40 % esélye van annak, hogy már egy vagy több csigolyatörést elszenvedett.
Csípőcsonttörések
A nők élete során a csípőcsont töréséből eredő komplikációk
okozta halál esélye megegyezik a mellrákból eredő elhalálozás
kockázatával.
A csípőcsonttörés általános halálozási aránya a törést követő első évben közel 24 %, és azt
követően legalább 5 éven át magasabb az elhalálozás esélye.
Genetika a rákmegelőzésben
Optimisták szerint nem túl távoli az az idő, amikor személyre szabott tanácsokkal megelőzhető lesz a rák.
A kecskeméti megyei kórházban működő genetikai laboratórium első számú feladata, hogy a daganatos betegségek hátterében álló génszintű eltéréseket feltárja. Ezzel szerephez jut a diagnózis és a prognózis felállításában, a kemoterápiás kezelésre adott válasz megítélésében, valamint a nyomonkövetésben. Mindez ugyanazon cél szolgálatába állítva: javuljon a túlélés, és az életminőség. A genetikai labor vezetőjét, dr. Somodi Zsoltot egyebek mellett a dél-alföldi régiót ellátó Kecskeméti Onkoradiológiai Központ gyógyító tevékenységét segítő lehetőségekről kérdeztük. Ő az optimisták álláspontjára így válaszolt:
- Hosszú távon a fő feladat valóban a megelőzés, vagyis, hogy egy adott személy esetében megjósoljuk: mennyi eséllyel alakulhat ki nála bizonyos típusú daganat, és az hogyan előzhető meg. Ez azonban még a jövő. Maga a genetikai információ iszonyatos mennyiségű, a daganatok kialakulásához pedig többnyire nagyon sok tényező együttes megváltozása vezet. Ebből következik, hogy nagyon sok markert kell megvizsgálnunk ahhoz, hogy megalapozott becslésbe bocsátkozzunk. Egyelőre nagyon kevés az a daganat, ahol konkrétan meg lehet határozni egy későbbiekben jelentkező tumor előfordulásának valószínűségét. A genetika azonban most éli a forradalmát, kétségtelenül az egyik legdinamikusabban fejlődő tudományág. A fejlődés tehát feltartóztathatatlan. Bizonyos daganatok (például emlő) esetében, a familiáris, tehát genetikailag meghatározott eltérésekre épülő daganat kialakulása már kiválóan szűrhető. Például a 90-es években kimutatták, hogy a BRCA-1 és 2. gén ha mutáción esik át, lényegesen megnő az emlődaganat valószínűsége. Bizonyos nyugat-európai országokban, illetve az Egyesült Államokban ha ez a mutáció a családban kimutatható, megelőzés céljából eltávolítják az emlőt. Ez már a genetikára épülő megelőzés, amelynek irányába halad a magyar egészségügy is.
- Milyen távlatokról beszélünk?
- A géntérképezés megtörtént, tehát az összes, 25-30 ezer gén lokalizálva van. A pontos funkciójuk azonban még nem ismert, az erre vonatkozó kutatások folynak. Vizsgálják egyes gének betöltött szerepét és ezek kölcsönhatását. Ez alapozza meg a genetikai szintű analízisre épülő terápiát, amelynek korai képviselője például az emlődaganat radikális műtéttel való megelőzése.
- Maradjunk a jelennél! Miben tud segíteni a genetikai laboratórium a daganatos betegek kezelésében?
- Az onkológiai központ működése szempontjából fontos, hogy meg tudjuk jósolni, az adott daganat várhatóan milyen választ ad majd az elindított kemoterápiás kezelésre. Tudni kell ugyanis, hogy a mostani terápiák nagy számú betegen végzett vizsgálatok során kitapasztalt nemzetközi ajánlásokra épülnek (vagyis azt a terápiát javasolják, amely a legtöbb betegnél bizonyult hatásosnak). Ez viszont a nagy számokat tükrözi, tehát nem minden esetben működik. Előfordul, hogy a nemzetközi ajánlásra elindított kezelésre a daganat nem reagál, tovább nő. Ilyenkor értékes időt vesztünk, ami alatt esetleg áttét képződik, az életminőség rosszabbodik. Ezért fontos az individuális terápia.
- Megítélése szerint mennyi időnek kell eltelnie a személyre szabott terápiák általánossá válásáig?
- Ez daganattípustól is függ. Bizonyos előjelei vannak már az individuális terápiának, a kérdés csupán az, hogy hogyan halad tovább a genetikai kutatás. Az időt illetően megoszlanak a vélemények, de hitem szerint mindenképpen belátható intervallumról van szó. A gének azonban nem csak a daganatos megbetegedések, hanem sok más kórkép hatékony kezelésében is szerephez jutnak.
- A genetika eredményei és lehetőségei iránt az egyéb orvosi szakmák képviselői is a közvéleményhez hasonló lelkes érdeklődést tanúsítanak?
- A Kecskeméti Onkoradiológiai Központ ellátási területe regionális jellegű, a kollektíva fiatalodó, a betegszám óriási, és folyamatosan nő. Az onkológián belül a diagnosztika és a terápia is rendkívül gyorsan változik, így a konferenciák, szakmai rendezvények kiváló alkalmat teremtenek az egymástól való tanulásra. Az ilyen alkalmak segíthetnek abban, hogy az osztályok közötti munkát gördülékenyebbé tegyük, gyorsítsuk a betegek áramlását, végső soron pedig elősegítsük a korai felismerést.
A bőrpanaszok enyhíthetők
A kezelésekkel előforduló általánosabb tünetek, mint a fáradtság vagy a kimerültség mellett a sugárterápia leginkább helyi mellék- hatásokat vált ki – a besugárzás például a kemoterápiával ellentétben nem okoz hajhullást (kivéve koponyabesugárzásnál), szőrvesztés helyileg következhet be, igaz ott nagyobb dózisú besugárzás esetén gyakran végleges.
A sugárterápia ugyan fájdalmatlan, s a közhiedelemmel ellentétben nem „égeti” a bőrt, a kezelések gyakran okozhatnak kellemetlen bőrreakciókat: a besugárzás helyén és környékén a bőr kipirosodhat, érzékennyé válhat, begyulladhat, viszkethet. A bőrfelületet nem szabad napoztatni, kaparni, dörzsölni; puha, nem szoros fehérneműre és ruhákra van szükség. Sem a hideg, sem a meleg vizes borogatás nem ajánlott általában. A kamillás borogatás olykor segíthet, de az áztatást mindenképp kerülni kell, mert a kiázott bőr sérülékenyebb, s hajlamosabb a fertőzésekre is – az otthoni hosszas fürdőzés, valamint a termál- és gyógyfürdők emiatt kifejezetten ellenjavalltak (műtött betegnél a forró víz az ödéma kialakulásának kockázatát is növeli).
A főnővérek egytől-egyik kiemelik: sosem szabad más bőrproblémákra esetleg bevált kenőcsökkel, krémekkel próbálkozni. A régi testápoló vagy tejfölös pakolás mellett elrettentő példaként említette egyikük, amikor a betegeknek méregdrágán kínáltak állítólag ukrán hegyi madár ürülékéből készített gyógyírt. Ahogyan a népszerű hámosító gyógykrémek sem jók mindenkinek, úgy a körömvirágkrémről is megoszlanak a vélemények, ezért mindenképp megéri az orvostól, esetleg bőrgyógyásztól konzultációt kérni. Az osztályon fel tudnak írni olyan egyedi, úgynevezett magisztrális krémet is, amelyet a gyógyszertárakban személyre szabottan kikevernek: nem is drágák, s biztosan nem ártalmas a használatuk.
A bőrt nem szabad leragasztani, a tapasz eltávolítása mikrosérüléseket okoz. Semleges tisztálkodószerek javasoltak, s kerülni kell a púderek, hintőporok, dezodorok használatát. A fej-nyaki daganattal kezelt férfiaknak külön kihívás a borotválkozás: e nélkül sokan elhanyagoltnak érzik magukat, ám a penge az egyébként is érzékeny bőrfelületet irritálhatja, a kis sérülések, vágások is fokozzák a bajt. Az adott régiót érintő sugárkezelés ideje alatt és közvetlenül azt követően olykor villanyborotva használata jelenthet kompromisszumot. A besugárzás helyén a bőrfelület sötétebb tónusúvá válhat, ez nem rendellenesség.
A sugárterápia gyógyításra akkor alkalmazható a legeredményesebben, ha a rákos daganat kiterjedése még csak a szervezet egyetlen helyére, körülírt területére korlátozódik.
