Akut (acut)
Jelentése heveny, éles, gyors lefolyású. Hirtelen fellépő vagy rövid időn belül kialakuló jelenség vagy betegség természetének megjelölésére szolgáló kifejezés.

Adenokarcinóma(adenocarcinoma)
Mirigyes rák, amely különböző szervek: légutak, gyomor-béltraktus stb. nyálkahártyáját bélelő hámsejtekből indul ki.

Addikció (addictio)
Valamely gyógyszertől vagy kábítószertől, illetve azok hatásától való testi, lelki függőség.

Adjuváns kezelés
Kiegészítő kezelés, amelyet az elsődleges gyógykezelés hatásosságának növelése érdekében alkalmaznak, pl. daganat műtéti eltávolítása után alkalmazott kemoterápia vagy sugárterápia.

Alfafetoprotein (AFP)
Fehérjetermészetű anyag, amely a vérben a magzat fejlődése során nagy mennyiségben található a születés előtt. Egy éves életkorra a vérből csaknem teljesen eltűnik. Bizonyos rákféleségek esetén, elsősorban máj- és hererák esetén újra megjelenik a vérben. A daganat eltávolítása vagy más eszközökkel való elpusztítása esetén az AFP szintje a vérben ismét csökken, míg a daganat kiújulásakor újból emelkedik. Az AFP szintjének mérése tehát alkalmas a kezelés hatásának, a daganat kiújulásának követésére és ellenőrzésére.

Anémia (anaemia)
Jelentése vérszegénység. Olyan állapot, amikor a vérben található vörösvértestek száma jelentősen a normál érték alá csökken. Ez gyengeség, energiahiány, rövidült, szapora légzés és szívverés tüneteivel, valamint sápadtsággal jár.

Analgetikum (analgeticum)
Fájdalomcsillapítás céljából alkalmazott gyógyszer.

Angiográfia (angiographia)
Az erek röntgenvizsgálata, miután a vérpályába előzetesen festékanyagot fecskendeznek, mely a röntgenfilmeken árnyékot ad.

Angioma: érdaganat, nyirokérdaganat

Angiogram
Az erekről készült röntgenfelvétel (lásd: angiográfia)

Antitest
Antigén (allergén) hatására a szervezetben képződő ellenanyag.

Antigén (antigen)
A szervezetben ellenanyag termelését kiváltó anyag vagy tényező.

Aspirációs biopszia (aspiratios biopsia)
Olyan eljárás, amikor egy tűn keresztül a szervezet különböző részéből sejteket szívnak le mikroszkópos vizsgálat céljára.

Astrocytoma: a csillag alakú idegsejtekből kialakuló daganat

Atípusos (atypusos)
Jelentése rendellenes.

Azbeszt
Természetes anyag, amely igen finom rostokból épül fel. Ha a rostokat az ember belélegzi, azok a tüdőben megtelepednek, és ott vagy a mellhártyán daganatképződéshez vezethetnek.

Báriumbeöntés (bariumenema)
Beöntés formájában a belekbe juttatott bárium-szulfát, melyet a vastagbelek röntgenvizsgálatánál, azok láthatóvá tétele érdekében alkalmaznak.

Barett-özofágusz (Barrett oesophagus)
A nyelőcső (oesophagus) alsó, gyomorhoz közeli szakaszának nyálkahártyáján kialakuló elváltozás, melyre az a jellemző, hogy a nyelőcsövet bélelő laphámot foltosan mirigyhám váltja fel. A gyomortartalom nyelőcsőbe történő visszaáramlása (reflux) - amennyiben gyakran és hosszú időn át történik -, ehhez az elváltozáshoz vezet.

Basalsejtes karcinóma (basalioma)
A bőrrák leggyakoribb formája, amelynek jellemzője, hogy lassan növekedik, ritkán
terjed rá környezetére, áttéteket nem képez, és kezelésre jól reagál.

Benignus tumor
Jóindulatú daganat, vagyis nem rák; nem szűri be, nem hálózza be (nem infiltrálja) környezetét, nem képez áttéteket.

Biológiai terápia
Olyan kezelés, amely a szervezet védekező rendszere, elsősorban az immunrendszer károsodott működésének helyreállítására, működésének serkentésére irányul. A terápia célja a fertőzések, betegségek leküzdése. Legjelentősebb ága az immunterápia.

Biopszia (biopsia)
Kis szövetdarab sebészi eltávolítása a test valamely szervéből, szövetéből mikroszkópos vizsgálat céljára; annak megállapítására, hogy jelen van-e rákos elváltozás. A rákdiagnosztikában alkalmazott legfontosabb és legmegbízhatóbb eljárás.

Brahiterápia (brachytherapia)
Belső besugárzás. A sugárterápia egyik formája, melyet azáltal érnek el, hogy radioaktív anyagot tartalmazó tűket, tubusokat közvetlenül a rákos szövetbe vagy annak közvetlen környezetébe helyeznek el.

Bronhoszkóp (bronchoscop)
Egy hajlékony, világítással, optikai lencsével ellátott csőszerű készülék, melyet a légcső és hörgők vizsgálatára használnak. Modernebb változatai alkalmasak videofelvételek készítésére is.

Bronhoszkópia (bronchoscopia)
A légutak, légcső, hörgők bronhoszkóppal történő vizsgálata.

Cachexia/Kahexia: elerőtlenedés, súlyos betegségtől leromlott fizikai állapot

Carcinoma/karcinóma: rosszindulatú daganat

Ciszta (cysta)
Kóros zsákszerű képlet, mely folyadékot vagy félfolyékony anyagot tartalmaz. Lehet jóindulatú (benignus) vagy rosszindulatú (malignus) is. A női emlőkben gyakran találhatók tapintható csomók, melyek sokszor ártalmatlan cisztának bizonyulnak.

Cisztoszkóp (cystoscop)
Világítással és optikai lencsével ellátott, hajlékony csőszerű készülék. Ezen keresztül az orvos átvizsgálja a húgyhólyag belfelületét és a gyanúsnak vélt területről -mikroszkópos vizsgálat céljára - szövetmintát vehet.

Citológia (cytologia)
Üveglemezre felvitt és konzerváló oldattal rögzített (fixált), majd megfestett sejtek mikroszkópos vizsgálata. A vizsgálathoz a sejtek a szervezet legkülönbözőbb részeiből, pl. hüvelyből, gyomorból, húgyhólyagból stb. nyerhetők. Legelterjedtebb a hüvelykenet-vizsgálat, melynek során a méhnyakról vesznek mintát, annak megállapítása céljából, hogy van-e köztük rákos sejt.

Csontvelő
Felnőttben vörös és sárga (zsíros) csontvelőt különböztetnek meg. Sárga és zsíros csontvelő tölti ki a hosszú csöves csontok üregeit. Vörös csontvelő felnőttekben csak a lapos csontok szivacsos csontállományában (szegycsont, medencecsontok, csigolyák) található, s ez a vérsejtképzés helye.

Csontvelő-biopszia
Vastag tűn keresztül a szivacsos csontállomány eltávolítása, rendszerint a medencecsontból. A csontállomány réseiben, üregeiben csontvelő található. Megfelelő előkészítés után vékony metszeteket készítenek, és mikroszkóposan vizsgálják. A vizsgálat alkalmas a csontvelőt érintő kóros folyamatok, leukémia és egyéb vérképzőszervi megbetegedések diagnosztizálására.

Csontvelő-transzplantáció (csontvelő-transplantatio)
Egy olyan eljárás, melynek során a beteg (leukémiás) csontvelőt nagy dózisú besugárzással vagy kemoterápiás kezeléssel elpusztítják, majd az elpusztult csontvelőt - a kezelések előtt levett és a leukémiás sejtektől megtisztított saját csontvelővel (autolog csontvelő transzplantatio), vagy más személytől származó csontvelő beültetésével (allogen csontvelő transzplantatio) - pótolják.

Diagnózis (diagnosis)
Valamely betegség pontos megállapítása.

Diagnosztika
Mindazon eljárások összessége, melynek révén valamilyen betegség felismerésre, azonosítására kerül. Ennek érdekében figyelembe veszik a tüneteket, illetve fizikális, laboratóriumi és műszeres vizsgálatokat végeznek.

Digitális-rektális vizsgálat (digitalis-rectalis vizsgálat, DRV)
A végbél, illetve férfiakban a végbélen át a prosztata vizsgálatára alkalmas eljárás. Az orvos gumikesztyűs kezének ujját a végbélbe vezeti és körültapintja a végbél falát, illetve férfiakban a prosztatát (prostata), a rák tüneteinek, jeleinek felderítése érdekében.

Displasia/diszplázia: szerv fejlődési rendellenessége, illetve szövetelfajulás, amely rákmegelőző állapotot jelez

Diszplasztikus névus (dysplasticus naevus)
Olyan anyajegy, amely már megjelenésében különbözik a szokványos anyajegyekétől: azoknál nagyobb, szélei szabálytalanok és színezettsége sem egyenletes. Rendszerint laposak, de ki is emelkedhetnek a bőr felszínéből.

Dózis (dosis)
Jelentése adag.

Endoszkóp (endoscop)
Vékony, hajlékony, világítással és optikával ellátott cső, melyen keresztül az orvos a test belsejébe, annak üreges szerveibe tud betekinteni.

Endoszkópia (endoscopia)
Olyan diagnosztikus eljárás, melynek során az orvos az endoszkóp segítségével a test belsejébe, üreges szerveibe tud betekinteni. Szükség esetén szövetmintát vehet (biopszia) mikroszkópos vizsgálat céljára.

Epidemiológia
Járványtan. Olyan tudományág, amely valamely betegség adott népességen belüli előfordulásával és megoszlásával, valamint a betegség és környezet kapcsolatával foglalkozik. Rákepidemiológiai tanulmányok tárgya például az, hogy a környezet, a foglalkozási ártalmak és személyes szokások (pl. dohányzás, táplálkozás, életforma) mennyire befolyásolják a daganatos megbetegedések előfordulását.

Epidurális tér
A gerincvelő burkai és a gerinccsatorna fala között elhelyezkedő tér, ahová érzéstelenítés céljából gyógyszereket szoktak befecskendezni. Ezt orvosi szakkifejezéssel epidurális vagy kaudális érzéstelenítésnek nevezik.

Eritroplázia (eythroplasia)
Vörös, szemcsés vagy sima felszínű, körülírt folt a nyálkahártyákon (pl. a szájüregben), amely a rák korai jelenlétére utalhat.

Fibroma: kötőszövetből kiinduló jóindulatú daganat, rostdaganat

Frakcionált sugárterápia
Olyan sugárkezelés, amikor a szükséges sugárdózist kisebb adagokba elosztva
adják le a besugározandó területre.

Fibroadenoma: jóindulatú daganat, amelyben a mirigyszövet elváltozása összekapcsolódik a kötőszövetes elváltozással

In situ: a rosszindulatú daganat korai stádiumának megjelölésére használt kifejezés, amikor a tumor még nem szűrte be a környező ép szöveteket

Gasztroenterológus (gastroenterologus)
Az emésztőrendszer rendellenességeivel foglalkozó szakorvos.

Gasztroszkóp (gastroscop)
Egy hajlékony, világítással, optikával ellátott csőszerű eszköz, amelyet a szájon és nyelőcsövön át a gyomorba vezetnek, és segítségével a gyomor belfelülete vizsgálható ("gyomortükrözés"). Szükség esetén szövetminta is vehető az elváltozást mutató területekről.

Graft verzusz hoszt betegség (graft versus host disease) (GDHD)
Graft = átültetett. Az átültetett szövet reakciója a befogadó szervezettel szemben.

Gerinccsapolás (lumbal punctio)
Az agyat, gerincvelőt körüláramló testfolyadékból történő, mintavétel célját szolgáló beavatkozás.

Hematológia (haematologia)
A vérképző szervek és az azt érintő betegségek tanulmányozásával foglalkozó tudományág.

Hematológus (haematologus)
A vérképzőrendszer betegségeivel és gyógyításával foglalkozó szakorvos.

Hormonok
A szervezet belső elválasztású mirigyeinek termékei. A testnedvek továbbítják őket, és szabályozzák a szervezet növekedését, anyagcseréjét, nemi működését stb.