Fájdalom nélkül élni

A daganatos betegségben szenvedők mintegy harmadánál, az előrehaladott daganatos betegségben szenvedők több mint kétharmadánál jelentkezik fájdalom. A hosszantartó fájdalom kihat az élet minden területére: az alvásra, az étvágyra, az általános közérzetre, az emberi kapcsolatokra. Azonban a fájdalom enyhítésére vagy megszüntetésére számtalan gyógyszer és több nem gyógyszeres lehetőség áll rendelkezésre.

Ne fogadjuk hát el a fájdalmat a betegség természetes velejárójaként, hanem mielőbb beszéljünk arról kezelőorvosunkkal, a nővérekkel, hiszen ők - a mi együttműködésünkkel - hatékony segítséget tudnak nyújtani!

Mi a fájdalom?

A fájdalom egy kellemetlen érzés, mely figyelmeztet bennünket a szervezetünket ért és esetenként betegséghez vezető károsodásról. Mindenki másképp éli meg a fájdalmát, ezért szükségszerű, hogy pontosan meg tudjuk határozni, le tudjuk írni orvosunknak fájdalmunk természetét. Meg kell fogalmaznunk, hol érezzük a fájdalmat, mikor kezdődött, milyen hosszasan érezzük, milyen jellemzői vannak, mitől enyhül, hogyan befolyásolja mindennapi életünket.

A fájdalom csillapítható, de...

A nehézségek oka a tudásban, a hitben és a félelemben keresendő.

>>  A hozzászokástól való félelem.

Sok beteg retteg attól, amennyiben morfin tartalmú fájdalomcsillapítót kap, függővé válik. De ez valójában igen ritkán fordul elő, ha mégis, kezelhető. A tumoros betegségben szenvedők is a fájdalomcsillapító adagjának emelésére szorulhatnak. Ez természetes, amint a cukorbetegeknek is az évek múlásával lehetséges, hogy nagyobb mennyiségű inzulinra lesz szükségük.

>>  A mellékhatásoktól való félelem.

A betegek gyakran kevesebb gyógyszert vesznek be az előírtnál, mert tartanak a gyógyszer mellékhatásaitól. Ez helytelen, mert csökkenti a gyógyszer hatékonyságát és a legtöbb mellékhatás megelőzhető, illetve kezelhető.

>>  Megváltozott szemlélet.

A tumoros fájdalomcsillapítás a medicina gyorsan fejlődő ága, új gyógyszerek megjelenésével, melyek hatékonysága és mellékhatásaik nem azonosak a régen használtakkal. Ma már jól beállított fájdalomcsillapítással lehet élni, sőt dolgozni. Ez a megváltozott helyzet az orvosok és ápolók szemléletében is változást hozott.

>>  A fájdalom nem kielégítő megítélése.

A daganatos betegek gyakran nem tesznek említést fájdalmukról, hacsak nem kérdezik meg őket. Sokan azt gondolják, erősnek kell lenniük és nem törődni fájdalmukkal. Olykor azért nem beszélnek fájdalmukról, mert téves a fájdalom jelentésének megítélése. Ha a betegek nem tesznek említést fájdalmukról, akkor az számtalan esetben csillapítatlan marad.

>>  Valós akadályok.

Kábító fájdalomcsillapító rendelésekor nehézséget jelenthet az engedély beszerzése. Az adminisztratív kötöttségek a kábítószerekkel való visszaélést kívánják megakadályozni, és valójában nem lehetnek gátjai a szükséges fájdalomcsillapító terápia megvalósításának.

Tévhitek és alaptalan félelmek - mi az igazság?

>>  A gyógyszerfüggőség

A függőség a gyógyszer utáni csillapíthatatlan vágyat jelenti, ami a kábító fájdalomcsillapítóknál igen ritkán fordul elő, ha mégis kialakul, kezelhető.

>>  A gyógyszer-tolerancia

A gyógyszer-tolerancia azt jelenti, hogy ugyanazon fájdalomcsillapító hatás eléréséhez nagyobb gyógyszeradagra, vagy más gyógyszerre van szükség.

>>  A mellékhatások

A mellékhatások rendszerint néhány napig tartanak, utána megszűnnek. Tudnunk kell azt is, hogy a legtöbb mellékhatás megelőzhető, illetve kezelhető. A fájdalomcsillapítók egy része például álmosíthat az első bevétel után. Az hogy a beteg a gyógyszer szedés megkezdése utáni napokban sokat alszik, inkább annak köszönhető, hogy a fájdalmas időszak alatti "alváshiányt" pótolja, mert most már valóban pihentetően tud aludni. A fájdalomcsillapító kezelés megkezdése után előfordulhat székrekedés, hányinger, hányás, szédülés vagy zavartság is, amelyeket a kezelőorvos az előírt adag módosításával vagy gyógyszerváltással rendez. A daganatos fájdalom csillapítása az orvostudomány gyorsan fejlődő területe, ma már új gyógyszerek állnak rendelkezésre, amelyek hatékonysága és mellékhatásai nem azonosak a régen használtakéval. A korszerű, jól beállított fájdalomcsillapító kezelés mellett a beteg ugyanúgy végezheti mindennapi tevékenységeit, dolgozhat vagy gyakorolhatja hobbiját. Ez a megváltozott helyzet az orvosok és ápolók szemléletében is változást hozott - bátran forduljunk hozzájuk a fájdalom kapcsán segítségért!

A daganatos fájdalom

>>  A fájdalom típusai

Az akut fájdalom hirtelen jelentkezik, heves és általában rövid ideig tart. Azt jelzi, hogy szöveteink megsérültek, és a kiváltó ok megszűntével többnyire elmúlik. A krónikus vagy idült fájdalom lehet közepes vagy súlyos fokú, és hosszú ideig tart. A tartósan fennálló és gyógyszerekkel kezelt fájdalom olykor hirtelen, rövid időre felerősödhet, ezt áttöréses fájdalomnak nevezzük. Naponta többször is ismétlődhet, még a kielégítő mennyiségű fájdalomcsillapító bevétele ellenére is. A fájdalom kiindulási helye szerint három féle fájdalmat különböztetünk meg:

1. szúró, lüktető, nyomó jellegű szomatikus fájdalom, ami bőr-, izom- vagy csonteredetű fájdalom.
2. éles, gyötrő, lüktető zsigeri fájdalom, ami a belső szervekből ered.
3. nyilalló, bizsergő, éles, égető neuropátiás fájdalom, ami az idegek sérülésének következtében alakul ki.

>>  A fájdalom okai

•   Maga a daganat
•   Diagnosztikai módszerek
•   A daganatellenes kezelés
•   Fantomfájdalom
•   Egyéb okok

Jó tudni

•   A daganatos betegségben jelentkező fájdalom majdnem mindig enyhíthető vagy megszüntethető.
•   Számos gyógyszeres és nem gyógyszeres fájdalomcsillapító módszer áll rendelkezésre.
•   A fájdalomcsillapítás a daganatellenes kezelés része.
•   Az orvosnak a fájdalom sokat elárul a betegségről és a kezelés hatásairól - ne titkoljuk el a fájdalmat!
•   Minél előbb kezdik el a fájdalomcsillapító kezelést, annál könnyebben uralható a fájdalom.
•   Mindenkinek joga van a fájdalomcsillapításhoz. A fájdalom megélése egyénenként eltérő, és maga a fájdalom nem a gyengeség jele, ezért jelentkezésekor azonnal kérjünk segítséget orvosunktól!
•   Ne késlekedjünk, mert a fájdalom felerősödhet, ekkor a gyógyszerek lassabban hoznak enyhülést, és nagyobb adagokra lesz szükség.

A daganatos betegségben szenvedőknek számtalan okból alakulhat ki fájdalmuk. Legáltalánosabban a fájdalom kiváltója maga a tumor. Akkor keletkezik fájdalom, amikor a daganat a szövetekbe (izom, kötőszövet, stb.), szervekbe vagy a csontozatba, idegekbe tör; idegpályákat nyom vagy a koponyán belül okoz nyomásfokozódást.

A sebészeti beavatkozás, sugárterápia, kemoterápia is fájdalomhoz vezethet. Ezeket kezelés kiváltotta fájdalomnak nevezzük.

Azok a betegek, akiknek valamelyik végtagját eltávolították betegsége következményeként, még érezhetnek fájdalmat az eltávolított végtag helyén, ezt fantomfájdalomnak nevezzük. Ez a fájdalom valóságos, de az okát valójában nem ismerjük.

Számos kemoterápia zsibbadást, bizsergést, égető érzést, míg sugárterápia bőrirritációt okozhat. Olykor a fájdalomnak nincs kapcsolata a daganattal, vagy a terápiás beavatkozásokkal. A betegeknek lehet fejfájásuk, izomgörcsük és egyéb fájdalmuk, mint bárki másnak.

Fontos a fájdalmak differenciálása, mert a különböző eredetű fájdalmak terápiát igényelnek. A fájdalom valódi okának felderítése azért nélkülözhetetlen, mert az eltérő eredetű fájdalom csillapítására más és más kezelés választandó. A fájdalomkezelés akkor hatékony igazán, ha azt szakember a betegség ismeretében határozza meg.

A fájdalom természete és mérése

>>  Beszélgetés az orvossal

A kezelés elkezdése előtt az orvosnak számos információt kell kapnia betege fájdalmáról. Ezeket a beteg vizsgálatából, kikérdezéséből, esetleg családjának, környezetének feltett kérdésekből gyűjtheti össze.

>>  A fájdalom mérése

A hatékony kezelés egyik feltétele, a fájdalom pontos körülhatárolása. Minden ember máshogy éli meg a fájdalmat, ezért a fájdalom erősségének meghatározására ún. fájdalomskálát alkalmaznak.

Skálatípusok:

•   Numerikus skála: A beteg 0-10-ig terjedő számok közül választ fájdalma erősségének megfelelően.
•   Vizuális analóg skála: Egyenes vonal, amelynek két végpontja a fájdalmatlanság és az elviselhetetlen fájdalom, ezen a beteg elhelyezi fájdalmát saját megítélése szerint.
•   Kategóriaskála: Négy választási lehetőséget kínál: nincs fájdalom, enyhe fájdalom, közepes és erős fájdalom.
•   Fájdalom-arcok skála: A beteg a fájdalom erősségét jelző szimbolikus arcok közül választ adott állapotának megfelelően.

Mind a kezelés megkezdése előtt, mind a kezelés folyamán érdemes a fájdalomról valamelyik skálán rendszeres naplót vezetni, ennek alapján a kezelőorvos célzottabban kezdheti meg, folytathatja, vagy módosíthatja a kezelést.

Gyógyszeres kezelés

A daganatos fájdalom csillapítására számos lehetőség áll rendelkezésre, beleértve a kiváltó alapbetegség kezelését, vagyis a kemoterápiát, a sugárterápiát és a sebészi beavatkozásokat is. A fájdalmat a leggyakrabban gyógyszerekkel, kábító (narkotikumok, ópiátok) és nem kábító (nem szteroid gyulladáscsökkentők) fájdalomcsillapítókkal és ún. adjuváns vagy kiegészítő szerekkel kezelik. Az orvos nagyon sok tényezőt vesz figyelembe. Fontos szempont a fájdalom típusa, erőssége és kiváltó oka. A tartósan fennálló fájdalom kezeléséhez például célszerűen olyan adagolást (pl. gyógyszertartalmú bőrtapaszt vagy hosszan ható tablettát) szoktak választani, amelyből hosszú ideig, folyamatosan és egyenletesen szívódik fel a gyógyszer a vérkeringésbe.

>>  Nem kábító fájdalomcsillapítók

A nem kábító vagy non-opioid fájdalomcsillapítók elsődlegesen az enyhe-közepes fájdalom enyhítésére szolgálnak. Néhány gyógyszer ebből a csoportból recept nélkül is kapható a gyógyszertárakban, ennek ellenére mindig kövessük az orvos útmutatását alkalmazásuk során, hogy elkerüljük az esteleges veszélyeket!

>>  Kábító fájdalomcsillapítók (ópiátok)

Kizárólag receptre kapható gyógyszerek a közepes-erős fájdalom csillapítására. Kitűnő, hatásos fájdalomcsillapítók. Elnevezésük az ópiumból ered, amit eredetileg a máknövény gubójának tejnedvéből vontak ki. A mai készítmények már szintetikusan előállított anyagok.

F I G Y E L E M !

 

Kábító fájdalomcsillapító szedése közben ne fogyasszunk alkohol, ha altatót, nyugtatót, depresszió vagy allergia elleni szert is szedünk, erről feltétlenül tájékoztassuk a kezelőorvost, mert e gyógyszerek kombinálása az ópiátokkal túladagolási tünetekhez vezethet!

>>  Hozzászokás (gyógyszer-tolerancia)

A kábító fájdalomcsillapítók szedése kapcsán előfordul, hogy a kielégítő hatás eléréséhez egy idő után emelni kell a gyógyszer adagját. Ez vagy azt jelenti, hogy a daganatos elváltozás okozta fájdalom erősödik, vagy azt, hogy gyógyszer-tolerancia alakult ki. A tolerancia kialakulása azt jelzi, hogy szervezetünknek több gyógyszerre van szüksége ugyanolyan fájdalomcsillapító hatás eléréséhez. A függőség pedig a gyógyszer utáni csillapíthatatlan vágyat jelenti, hasonlatosan az alkoholfüggőséghez. A gyógyszeradag emelése nem vezet függőséghez.

>>  A fájdalomcsillapítók helyes szedése - adagolás

Az orvos célja, hogy a lehető legkisebb gyógyszeradaggal és a legkevesebb mellékhatással a lehető legnagyobb fájdalomcsillapító hatást érje el. Az orvos óvatosan és fokozatosan emeli a gyógyszer mennyiségét, így elkerüli a túladagolást.

>>  Gyógyszerbeviteli módok

A szájon át adható készítmények is jól tolerálhatók. A számtalan lehetőség közül az orvos az alapbetegségtől, a betegtől és az egyéb gyógyszerektől függően választja ki a legmegfelelőbbet.

•   Fájdalomcsillapító tapasz. Az áttetsző fóliaszerű tapasz a bőrre helyezendő, ahonnan lassú, folyamatos hatóanyag-felszabadulást biztosít 3 napon át. A tapasz fentanyl nevű hatóanyagot tartalmaz. Ezzel az adagolási módozattal a beteg kellő fájdalomcsillapításban részesül, kevesebb mellékhatással, mint a szájon át adható vagy az injekcióval bejuttatott gyógyszerek alkalmazásakor.
•   Kúp. A gyógyszerek a végbélen keresztül felszívódva fejtik ki hatásukat. Különösen ajánlott, amikor a tápcsatorna terhelése kerülendő.
•   Injekció. Gyógyszerek a bőr alá, subcutan injekció formájában, vagy az izomba, intramuscularis injekcióban is adhatók. Szükség esetén az erekbe is bejuttatható a gyógyszer, intravénás injekcióban. A gerinccsatornába juttatott hatóanyag az epidurális érzéstelenítés, amely szabályozható módon biztosítja a fájdalomcsillapító bejutását.
•   Beteg szabályozta fájdalomcsillapítás. A fájdalomcsillapítás a testbe vezetett vékony csövön keresztül is lehetséges, amelynek vége egy adagolórendszerrel összeköttetésben, ezt a beteg szabályozza a fájdalom erősségének megfelelően. A gyógyszer ily módon bejuttatható a bőr alá, a vénákba vagy a gerinccsatornába.

>>  A gyógyszeradagolás ütemezése

•   Óra szerinti adagolás
•   Szükség szerinti adagolás

>>  Egyéb kezelési lehetőségek

Orvosi kezelési lehetőségek:

•   Műtét
•   Sugárterápia
•   Gyógyszeres kezelés
•   Idegblokád

A pszichés támogatás segít megelőzni a hangulat romlását, a depressziót, melyek fájdalomérzetet fokozhatják. A fájdalom reményvesztettséget, kiszolgáltatottságot, félelmet szülhet, de ezek az érzések is megelőzhetők, ill. kezelhetők.

 

A beteggel való megbeszélés után terápiás tervet kell készíteni. A kezelést alapvetôen a farmakológiai lehetôségekkel kell indítani, mivel a betegek 70-80%-a pusztán gyógyszeres terápiával kellôen beállítható. Az adekvát gyógyszeres kezelés kudarca azonban figyelemfelhívó jel lehet arra, hogy egyéb terápiás modalitás lehetôségét mérlegeljük.

A három lépcsôn alkalmazott gyógyszerek tulajdonságaiból következik alkalmazásuk módja is. Az elsô két lépcsôn szereplô gyógyszerek dózis-hatás görbéje plafon effektust mutat, azaz egy bizonyos dózis felett a hatás már nem fokozódik (a hatástartam esetleg nôhet). Ahhoz, hogy az ilyen gyógyszerek kellô hatékonyságát minél rövidebb idô alatt ki lehessen deríteni, ezeket a szereket az ajánlott maximális dózisban kell rögtön adni a betegeknek (ha kombináljuk ezeket, akkor mindkettôt). Adekvát dózisban adott fájdalomcsillapító hatékonysága 24-48 óra alatt megítélhetô. Ha ezek a szerek az ajánlott maximális dózisban nem hatékonyak, legkésôbb két nap múlva a következô lépcsôre kell lépni. Mivel a daganatokhoz majdnem mindig gyulladás is társul, a nem szteroid gyulladáscsökkentôket mindhárom lépcsôn adhatjuk, azaz a második és harmadik lépcsôn együtt adhatjuk a gyenge, illetve erôs opioidokkal. Más a helyzet a harmadik lépcsôn! A major analgetikumok dózis-hatás görbéje lineáris, azaz a dózis emelésével nô a hatékonyság is. Ebbôl adódik a harmadik lépcsôs gyógyszerek alkalmazásának nagyon egyszerű stratégiája is. Egy meghatározott kezdô dózisról indulva a dózist fokozatosan addig kell emelni, ameddig megszűnik a fájdalom, vagy olyan mellékhatás jelentkezik, amely a további dózisemelést lehetetlenné teszi. Mivel ez a dózis egyénenként változó lehet, ezért kell a major analgetikumok dózisát egyénileg beállítani, illetve ezért nincs elméleti felsô határa a dózisemelésnek.

Ezek az egyszerű szabályok meglepôen hatékony fájdalomcsillapítást tesznek lehetôvé. Napi kétszáz milligramm szájon át adott morfinnal, vagy azzal ekvianalgetikus egyéb major analgetikummal a csak gyógyszerrel beállítható betegek (az összes beteg 70%-a) 70%-a (azaz a 70% 70%-a) beállítható, csak el kell jutni a dózisemeléssel idáig! (Csak emlékeztetôül, 100 mg os retard morfin tabletta és kapszula is rendelkezésre áll, azaz a betegnek mindössze 2X1 kapszulát/tablettát kellene szedni, vagy el kellene jutni a 75 mg/ó vagy 100 mg/ó fentanyl tapasz alkalmazásáig!) Ez pedig a beteget kezelô orvos felelôssége.

Mint minden gyógyszernek, a fájdalomcsillapítóknak is lehetnek mellékhatásai. Ezért a mellékhatások ellátása, megelôzése alapvetôen fontos, különösen a harmadik lépcsôn, ahol a dózist adott esetben a lehetô legmagasabbra kell emelni. Sokszor a mellékhatások megelôzésén/elhárításán múlik a hatékony fájdalomcsillapítás! A nem szteroid gyulladáscsökkentôk leggyakoribb mellékhatása a gyomor-bélrendszeri irritáció. Ez többnyire enyhe, és antacidok adásával jól kezelhetô. Fontos azonban tudni, hogy az esetleges súlyos gasztrointesztinális mellékhatások kialakulását (perforáció, vérzés, ulcus) nem szükségszerűen elôzik meg enyhébb mellékhatások (dyspepsia, gyomorégés, anorexia, hányás/hányinger, diarrhoea/obstipáció). A másik gond a nem-szteroid nephropathia lehet, bár ennek frekvenciája jóval kisebb, mint azt régebben gondolták. Mindenesetre tartósan napi maximális dózissal kezelt betegeknek érdemes a veseműködését rendszeresen ellenôrizni, különösen, ha a veseműködés más okból történô zavara ismert. Az opioidok mellékhatásai leginkább a gasztrointesztinális rendszer működésén (obstipáció, hányás/hányinger) érhetôk tetten. Ha adekvát antiemetikus terápia mellett (haloperidol, metoclopramid, dyphenhidramin, 5-HT3 receptor antagonisták) valamelyik szer emetogen hatása nem szűnik, másik major analgetikumra kell váltani. Az obstipáció elôre várható mellékhatás, hiszen valamilyen mértékben a betegek 100%-át érinti. Ez azt jelenti, hogy az ozmotikus laxativumok adását a major analgetikummal egyidejűleg el kell kezdeni. Fontos még kihangsúlyozni, hogy a major analgetikumok a központi idegrendszerre hatnak, így centrális hatásaik összeadódhatnak egyéb központi idegrendszerre ható szerek (pl. altatók, nyugtatók, antidepreszszánsok, antiepileptikumok stb.) hasonló hatásaival. Ezért a major analgetikumok indításakor célszerű revízió alá venni a beteg egyéb gyógyszereit, és elhagyni, amit lehet. Végül, valamennyi major analgetikum fokozhatja a koponyaűri nyomást. Ezért ismerten agyi áttétes beteg esetén a major analgetikum indítása elôtt célszerű a szteroiddal, orális/intravénás glycerinnel dehydrálni.

elszenvedi", akkor az antidepresszánst az antikonvulzív szerrel kombinálni lehet. Az adjuváns analgetikumok farmakokinetikájának, illetve idô-hatás összefüggésének ismerete fontos a megfelelô terápia beállításához. Adjuváns analgetikumként a gyógyszerek rendszerint az eredeti indikációban használatos dózisoknál jóval kisebb adagban hatnak. Mivel a dózis-hatás összefüggés az adjuváns analgetikumokra vonatkozóan nem teljesen felderített, az eredeti indikációban használatos dózisokig mennyiségüket fel lehet titrálni.

Valamennyi adjuváns analgetikumra adott válasz nagy egyéni eltéréseket mutat. Egyazon hatóanyagcsoporton belül az egyes gyógyszerekre adott válasz is nagymértékben különbözô lehet. Ezért sikertelenség esetén, az azonos csoporton belüli gyógyszerek szekvenciális kipróbálása indokolt.

A választható antidepresszánsokat, illetve antikonvulzív szereket mutatja.

Az esetleges adjuváns kezelés beállítása után a beteget a terápia hatékonysága, a mellékhatások, illetve új fájdalom esetleges megjelenése miatt rendszeresen ellenôrizni kell. Fontos, hogy a fájdalmat elszenvedô beteg a fájdalommentesség elérése után is érezze a kezelôorvos szakmai és emberi érdeklôdését sorsa iránt.

 

Gyógyszer	Parenterális (mg)	Orális (mg)
Morfin Buprenorphin  Butorphanol Codein  Diamorphin  Hydromorphfon  Levorphanol Methadon  Nabulphin Oxycodon Pentazocin  Pethidin Tramadol	10 0.3 2 - 5-8 1.5 2 10 10 - 60 75 80	30 0.4(sublingualis) - 240 20 7.5 4 20 - 30 180 30

Adjuváns analgetikumként használható antidepresszáns szerek   

1= Triciklikus tercier amin, 2= Triciklikus secunder amin, 3= Tetraciklikus, 4= Triazolopyridin, R= Retard kiszerelés is van.

Adjuváns analgetikumként használható antikonvulzív szerek

Gyógyszer	Kezdô dózis	Anticonvulsiv effektív-dózis
CARBAMAZEPIN R PHENYTOIN NÁTRIUM VALPROATR CLONAZEPAM	100 mg/12 óra 100 mg/8 óra 125 mg/8 óra  0,5 mg/12 óra	100 mg/6-8 óra  100 mg/8 óra 250->1000 mg/8 óra  0,5->3 mg/8 óra

A daganatos beteg fájdalmának feltérképezése

A krónikus fájdalom kísérô tünetei és azok kezelése

Tünet	Terápia
Izom spazmus	Izom relaxáns, biofeedback
Ízületi merevség	Nem szteroid gyulladáscsökkentôk, fizikoterépia
Égô érzés	Fájdalomcsillapítók, triciklikus antidepresszánsok
Zsibbadás	Idegblockád, sebészeti megoldás (decompresszió)
Depresszió	Antidepresszánsok, pszichoterápia
Alvászavar	Altató, nyugtató, antidepresszáns, magatartás terápia
Bél problémák	Antacid, proton-pumpa gátló, hashajtó
Allergia	Antihista

A WHO fájdalomcsillapítás különbözô lépcsôin alkalmazott gyógyszerek általános jellemzôi

Tulajdonság	I. lépcsô	II. lépcsô	III. lépcsô
Ajánlott gyógyszercsalád	Nem-szteroid gyulladáscsökkentôk (NSAID)-	gyenge opioidok (ąNSAID)	Major analgetikumok  (kábító fájdalomcsillapítók) (ąNSAID)
Dózis-hatás görbe	Plafon effektus	Plafon effektus	Lineáris
Hatásmechanizmus	Prosztaglandin szintézis gátlás	Opioid receptor kötés	Opioid receptor kötés
Hatáserôsség	Enyhe-erôs fájdalmak	Erôs-súlyos fájdalmak	Súlyos-kibírhatatlan fájdalmak
Beviteli mód	Per os	Per os	Per os, transzdermális
Kezdô dózis	Ajánlott maximális napi dózis	Ajánlott maximális napi dózis (mind NSAID mind gyenge opioid)	Napi 60 mg morfin (2X30 mg retard vagy 6X10 mg  azonnal felszívódó) vagy ezzel ekvianalgetikus más major analgetikum (pl. Fentanyl 25 mg/ó tapasz)
Maximális dózis	Ajánlott maximális napi dózis	Ajánlott maximális napi dózis	Nincs elméleti felsô határ

szegediametisztklub